Már Platón is megmondta, hogy a bölcs nem azért büntet, mert bűnt követtek el, hanem hogy a jövőben ne vétkezzenek: a múltat ugyanis már nem lehet visszacsinálni, de a majdani bűnöket meg lehet akadályozni.
*
Nem a harag, hanem a józan megfontolás diktálja, hogy a használhatatlant elválasszuk az egészségesektől. Aki büntet, annak a legkevésbé sem illendő haragudnia, mert a büntetés annál inkább szolgálja a javító szándékot, ha mérlegelés nyomán született.
*
Én minden büntetést egyfajta gyógyszerként alkalmazok: "Te még csak a tévelygések első fokozatáig jutottál, nem botlottál nagyot, de annál gyakrabban: a megjavításodhoz elég lesz előbb a négyszemközti, majd a nyilvános megrovás. Te már messzebbre mentél annál, hogy pusztán a szavak segíthetnének rajtad; a megszégyenítés már nem tart vissza, neked tehát valami erősebb, érzékenyebb büntetés jár: téged idegenbe száműzünk. A te megrögzött gonoszságod viszont már keményebb orvosságot kíván: nyilvános megbilincselés és börtön vár rád. Végül a te lelked már gyógyíthatatlan, bűnt bűnre halmoz, már ürügyre sincs szükséged, bár azt mindig talál a gonosz ember; számodra már öncél a bűnözés. A hitványság olyan mélyen belédivódott s annyira a lelkedbe fészkelte magát, hogy csak azzal együtt lehet kiűzni belőled. Te nyomorult, már régóta halni vágysz! Jót teszünk neked, megszabadítunk a másoknak, de magadnak is terhes őrültségedtől, és azt nyújtjuk neked, aki a magad és mások gyötrésében jeleskedsz, ami egyedül segíthet rajtad: a halált."
*
Bizonyos körülmények között a kivégzés a legnagyobb könyörületesség.
Forrás: Seneca, A haragról. In: Seneca prózai művei, II. kötet, Szenzár, Bp., 2004.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése