Malom

Malom, 1962. (Illusztrációk William Blake verseihez)

Citatum

A materialitás és a szentimentalitás valójában egyáltalán nem ellentétei egymásnak, az egyik nem juthat messzire a másik nélkül, és a kettő együtt éri el legkiterjedtebb kibontakozását. Ennek igazolásával találkozunk Amerikában, ahol miként teozófiáról és spiritizmusról készült tanulmányainkban alkalmunk volt ezt megjegyezni, a legrosszabb álmisztikus különcségek születnek és terjednek el hihetetlen gyorsasággal, miközben az iparosodás és az »üzlet« iránti szenvedély már az őrültséggel határos szintet ér el. Ilyen helyzetben nem a két tendencia egyensúlyáról lehet beszélni, hanem két egyensúlytalanságról, ami az egyiket hozzáfűzi a másikhoz, és ezek ahelyett, hogy kompenzálnák, folytonosan elmélyítik egymást. E jelenség indoka könnyűszerrel belátható: ahol az igazi és tradicionális intellektualitás a minimumra csökkent le, a legtermészetesebb, hogy a szentimentalitás fölénybe kerül. (...) Kortársaink »moralizmusa« ily módon nem más, mint gyakorlati materializmusuk szükségképpeni kiegészítője.

Forrás.

A márványszirteken

Ha az ember elveszti a tartását, akkor a félelem kezdi irányítani, s a félelem örvényeiben vakon sodródik.

*

Mélységesen mély a gyűlölet, ami az alacsonyrendű szívekben a szépséggel szemben gyúl.

*

Ahol csak repedezni kezdtek az ember alkotta épületek, gombamód szaporodni kezdett az ő [a főerdész, a "gonosz orvos"] fajtája. Ott működtek és tevékenykedtek, ahol a szolgák megtagadták az ősi háznak a szolgálatot, ahol a hajókon vihar közben lázadás tört ki, ahol cserben hagyták a csata királyát.

*

Az emberi rend annyiban hasonlít a világmindenségre, hogy időről időre el kell égnie ahhoz, hogy újjászülethessen.

*

(...) sokat számít minden terv esetében, ha időről időre egy kitűnő szellem véleményt alkot róla.

*

A jó tanár közelsége világossá teszi számunkra azt, amit tulajdonképpen mi is akartunk, és képessé tesz rá, hogy önmagunkká legyünk. Azért vésődik a nemes példakép mélyen a szívünkbe, mert rajta keresztül sejthetjük meg, mire vagyunk magunk is képesek.

*

(...) ez az élet értelme - megismételni a teremtést a mulandóságban, úgy, ahogy a gyermek játék közben megismétli az apa művét. Ez a vetés és a nemzés, az építés és a rend, a kép és a költészet értelme, hogy bennük a nagy mű ad magáról hírt, mint színes üvegből való tükrökben, amelyek hamarosan eltörnek.

*

A rend felborulása senkire sem hoz szerencsét.

*

Mi, emberek, ha a hozzánk illő foglalkozást űzzük, akkor hivatalt viselünk - s ilyenkor furcsamód a sérthetetlenség nagyszerű érzése kerít hatalmába.

*

(...) a nemes szívekben él a leghevesebben a nép szenvedése. Amikor a jog és erkölcs iránti érzék megfogyatkozik, s mikor a félelem elhomályosítja az elmét, akkor a hétköznapi emberek ereje hamar elfogy. De a régi törzsek körében még él a valódi és jogszerű mérték tudása, s innen törnek elő az igazságosság új csírái. Ezért élvez a nemes vér minden népnél elsőbbséget.

*

Itt lépni kellett, s ezért rendfenntartókra volt szükség és új teológusokra, akik ismerik a rossz megjelenési formáit, sőt a bajok gyökerét is; csak aztán jöhet a megszentelt kard csapása, hogy villámként hatoljon át a sötétségen.


Forrás: Ernst Jünger - A márványszirteken. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004. . Részlet a műből. Ajánlás.