"Az értékek hierarchiája már a polgári-kapitalista
társadalomban eltorzult. A polgári életfelfogás tagadja a szellemi értékek
anyagiak feletti magasabb rangját. Így már a polgári érában elkezdődött a
kultúra minőségi leépülése. A polgári világ immár meghajolt Mammon előtt. A
kommunisták a technika túlságos jelentőségét a kommunizmus építésében az ipari
tőkés társadalomból vették át, és ez gyakran nem más volt, mint Amerika
utánzása. Ám a technikáért való rajongás a kommunizmusban eszkatologikus
jelleget öltött.
A kommunizmust alapvető ellentmondás jellemzi. Egyrészt
fellelkesíti az embereket a világ egyetemes átalakításának eszméjével, elragadottságot
kelt, és emberfeletti tevékenységre készteti őket. Másrészt unalmas földi
paradicsomot, bürokratikus birodalmat valósít meg, amelyben az egész életet a
legkisebb részletig ésszerűsítették. Minden titkot kiirtottak, és a végtelenség
minden perspektíváját lenyesték. A gazdaság bizonyul az ember végső sorsának,
azon túl nincs semmi, se élet, se lét. A nagy eszmék Istenről és emberről mind
ki vannak irtva. Az emberi élet szellemi tartalma visszavonhatatlanul
odaveszett. (…)
Lehetetlen a kommunizmust megérteni, ha csak mint társadalmi
vagy gazdasági rendszert nézzük. A vallásellenes propaganda szenvedélyességét
és a Szovjet-Oroszországban végrehajtott vallásüldözést csak akkor érthetjük
meg, ha a kommunizmusban valamiféle vallást ismerünk fel, amely le akarja
váltani a kereszténységet. (…) Ez a végleges „e világ” vallása, utolsó,
végleges tagadása a másvilágnak és a szellemi életnek. (…)
A történelemben először kísérelték meg az orosz kommunisták
a kommunista eszmét az életben realizálni. Eddig a kommunista szellemnek csak
egy-egy kitörését ismerjük a történelemből, de vajon hogy vonultak be a
kommunisták az élet színpadára? Milyen lelki feltételek között tették ezt? És milyen
arckifejezéssel?
Az orosz kommunistákra lelki durvaság, visszataszító
erkölcsök és mélységes kegyetlenség jellemző. Fellépésükkor nem adatott meg
nekik a szépség kegyelme. A kommunisták ressentiment-t hordoznak a szívükben.
Ingerültek, mert érzika csúfság általuk
keltett hatását, ez bántja őket. A kommunizmusban minden rútnak bizonyult: az
arckifejezés, a mozdulatok, a közönséges lelkület, a kommunista erkölcsök és a
kommunista hétköznap. Ennek a jelenségnek mély ontológiai értelme van.”
In: Nyikolaj Bergyajev – A kommunizmus igazságai és
hazugsága, Kairosz, 2003, 42-46.
